A Mondolat híres gúnyirat a nyelvújítás ellen, amelyet Somogyi Gedeon (nyelvész, levéltáros) szerkesztett és adott ki 1813-ban Veszprémben. Alapja egy olyan kézirat volt, melyet dr. Szentgyörgyi József debreceni orvos, Kazinczy jó barátja állított össze még 1808 körül, a német Schulznak az új németséget gúnyoló munkájának mintájára, “a nyelvújítók (neológusok) korcs szavaiból, idegenszerű és affektált stílusában”.
Abban az időben a nyelvvel, irodalommal foglalkozók táborán belül valóságos háború dúlt a hagyományőrzők (ortológusok) és a nyelvújítók (neológusok) között.
A Mondolat elsősorban Kazinczy Ferenc ellen fordult, akinek a Tövisek és Virágok c. támadó epigrammái föllázították az ortológusokat. (A Dicshalom helynév is célzás Széphalomra, Kazinczy lakóhelyére.) A Mondolat nem szellemtelen munka, ügyesen utánozza a neológia keresett stílusát, de annyiban igazságtalan, hogy nem tesz különbséget Kazinczy és ama szófaragók közt, akiket Kazinczy is hibáztatott.
Kölcsey és Szemere Pál készítették rá a Feleletet, amely 1815-ben jelent meg. ők megtorlásul az ósdi stílust parodizálják ki és Somogyit teszik szánalom és nevetség tárgyává. Az egy évtizedig tartó vitát Kazinczynak az Orthologus és Neologus; nálunk és más nemzeteknél c. tanulmánya zárta le: “Jól és szépen az ír, a’ ki tüzes orthologus, és tüzes neologus egyszer’ smind, ‘s egységességben és ellenkezésben van önmagával.”